Fehérborban párolt zöldséges-tejszínes nyúllapocka sajtos tésztával

Véletlenül akadt kezembe egy áruházi hűtőpultban a nyúllapocka. Először visszatettem, hogy majd később lepjem meg vele feleségemet, de miután ő is megtalálta, hazavittük. Bár a gyerekek rögtön kijelentették, hogy nyuszit bizony nem esznek, arra gondoltam, talán kitalálok valami finomat, ami nekik is ízlik majd. Sikerült :)

Volt otthon egy kevés mangalicaszalonna, éppen elég, hogy pár darab húsos kolozsvári szalonnaszéllel összeolvadva megbízható alapot adjanak 2 fej apróra vágott vöröshagymának és 4-5 gerezd fokhagymának, kevés újhagymának. Amint a hagymák illatozni kezdtek, a megtisztított, lehártyázott nyúlhús is melléjük került. Kapott sót, borsot, és még néhány percet, hogy kissé megpiruljon. 3-4 dkg liszttel megszórtam, dobtam mellé pár vékony csíkokra vágott káposztalevelet és egy kevés felkarikázott sárgarépát (gondoltam, ha életében szerette a nyuszi, a fazékban is ellesznek). Felöntöttem jó fél liter fehérborral, került bele egy fél citrom leve, 2-3 evőkanál méz (hogy kisimítsa a savas ízeket, de csak vegyes virágméz jó, akác nem!), végül belemorzsoltam a mélyhűtőből elővadászott tavalyi fagyasztott petrezselyem és zeller egyvelegből egy félmaréknyit.

Gyenge lángon bő egy órát rotyogott, a végén tető nélkül, hogy kicsit sűrűsödjön. Kevergetni nem szabad, inkább csak rázogatni, mert könnyen szétesik a hús. Tálalás előtt még egy kis tejszínt löttyintettem bele.

Nagyon szeretek szokatlan ételeket-ízeket társítani. Sok-sok évvel ezelőtti zalai emlékem egy nagyszerű zöld fűszeres erdei gomba egyveleg, melyhez sajtos tésztát ettem. Erre szavaztam most is, és nem csalódtam: pompás vacsora kerekedett egy üveg 2007-es Villányi Chardonnay kíséretében!