Élesztős goffri jégcukorral

Éveken át kitartóan próbálkoztam, de nem tudtam megbarátkozni az itthoni áruházláncokban kapható szivacsos, szétmálló, ízetlen goffrival. A rossz emlékek oly  mély nyomot hagytak bennem, hogy még Brüsszelben, a goffri fellegvárában sem éreztem különösebb késztetést, hogy újabb kísérletet tegyek. Ám az egyik áruházban ottani ismerősünk bedobott a kosárba egy kerek változatot, mondván az kiadósabb (és olcsóbb is).

Nos, nem csupán kiadósabb volt, de egy teljesen más világot nyitott meg előttem. Azt rögtön éreztem, hogy kelt tésztából készült, de ropogós cukordarabkák is  voltak belül, és még "tömegáruként" is nagyon ízlett. Itthon első dolgaim egyike volt egy goffri sütő beszerzése, és hosszas próbálkozások után ma már  birtokomban van a tökéletes recept :).

A hozzávalók itthon is kaphatók, talán csak a jégcukor ritkább. Ez egy granulált cukorfajta, a kristálycukornál nagyobb szencsékkel. Különlegessége, hogy nem olvad szét a tésztában, és sütés után is érezhető, amikor ráharapunk. Azért sem volt könnyű  megtalálni, mert az angol icing sugar (néha ice sugar) a porcukrot jelenti, és nem a jégcukrot. Gasztronómiai szaküzletben kaptam borsos áron olasz gyártmányút, így az első változatok ezzel készültek. De minden jó, ha a vége jó, találtam hazai terméket is (pontosabban nagyobbik lányom szúrta ki az egyik áruházi polc tetején a már hetek óta keresett kincset), ráadásul lényegesen olcsóbban.

Hozzávalók (18-20 goffrihoz)

50 dkg fehérliszt
25 dkg sütőmargarin
10 dkg kristálycukor
10 dkg jégcukor
1 dl tej
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag élesztő (de készülhet friss élesztőből is)
kevés fahéj
pici só


Elkészítés

A tejet kicsit meglangyosítom (ne legyen forró!), beleöntök egy kis cukrot és az élesztőt, majd félreteszem, hogy életre keljen. A margarint megmelegítem a  mikróban, beleszórom a kristálycukrot és a vaníliás cukrot, hozzáütöm a tojásokat, picit megsózom (minden édes ételbe jó egy kevés só, és ez fordítva is  igaz!), majd a robotgéppel habosra, simára keverem. Hozzáöntöm a felfuttatott élesztőt, és a liszttel elkevert fahéjat két-három részletben hozzáadagolom. Jól kidolgozom (4-5 perc elég), majd letakarva 40-45 percet pihentetem, kelesztem.

A megkelt masszához öntöm a jégcukrot, és kézzel egy-két perc alatt lazán összedolgozom. 10-15 perc után a tésztából kisebb gombócokat formázok, majd  kettesével megsütöm őket. A készülékem 4-es fokozaton három és fél perc alatt szolgáltatja a legtökéletesebb eredményt, de más készüléknél ez nyilván változhat. A kész  goffrikat pár percre rácsra teszem, hogy a belőlük felszálló gőz szabadon távozhasson (egymásra halmozva könnyen megpuhulhat a goffrik finom ropogós külseje).

Tálalni (ha marad egyáltalán, és nem esszük meg már sütés közben) lehet porcukorral, lekvárral, fagylalttal, tejszínhabbal, de minden más nélkül is nagyon finom. Jó étvágyat!