Mézes-gyömbéres kacsasült mazsolás-diós káposztával

Régi kedvence a családnak. Nem igazán könnyű falat, de nem lehet mindig répát rágcsálni (egyébként ebben is van egy kevés).

Hozzávalók:

• 2-2 fiatal kacsamell és -comb (de bármilyen más összeállításban is jó)
• 1-1,5 kg káposzta (egy-egy fehér és lila)
• 1 kg krumpli (ha lehet, rózsa vagy gülbaba)
• pár szál sárgarépa
• 2-3 fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma (ha lehet, mindkettő jóféle hazai) 
• 3-4 alma 
• egy darabka gyömbér
• 4-5 evőkanál méz (erdei vagy vegyes virág)
• 10 dkg dió
• fűszerek (tengeri só, frissen őrölt feketebors)
• 2-3 dl vörös és fehér bor 

A kacsahúst még előző nap megmosom, nem túl sűrűn bevagdosom, hogy a fűszerek jobban átjárják, besózom (nem nagyon, de nem szabad félteni, mert ízetlen lesz), frissen őrölt feketeborssal megszórom, majd szintén frissen aprított gyömbért és erdei virágmézet (az akácméz nem jó ide, túl karakteres) egy kisebb tálban jól összekeverek, és alaposan beleforgatom a húst. Marad is benne, kap egy fóliát a tetejére, és megy a hűtőbe aludni. A gyömbért lehet reszelni is, de akkor vigyázni kell az értékes levére. A lényeg, hogy ne szárított, zacskós fűszerutánzat legyen

Másnap egy nagyobb tepsit kizsírozok (ha lehet, kacsazsírral, olaj nem jó ide!), majd a bőrős felükkel lefelé elrendezem benne a kacsadarabokat. Melléjük kerül még 2-3 fej feldarabolt vöröshagyma és 3-4 gerezd fokhagyma, hogy ne unatkozzanak.

Egy löttyintésnyi vörösbor segíthet az indulásnál, de több nem kell, úgyis kisül a zsírja. Alufólia a tetejére, és kb. 180 fokon egy jó órát párolom-sütöm. A végefelé megnézhetjük, de az alufóliát óvatosan kell levenni, mert a gőz nagyon forró!

Közben előkészítem a krumplit és a sárgarépát. Megtisztítom, megmosom, és nagyságtól függően 4-8 felé vágom a krumplit. A répa maradhat egyben, esetleg egy-két szálat megehetünk. Enyhén sós vízben főzöm, de csak félkeményre, nehogy túl puha legyen, majd a tepsiben készre sül.

Ezután jönnek a káposzták. Félbe vágom őket, torzsájukat kiszedem (megy a tengeri malackáknak), majd kb. centis szeletekre vágom, és szálasra aprítom jó éles késsel. Ehhez az ételhez nem gyalulom, mert túl vékony lesz. Jobban szeretem, ha vastagabb, roppanósabb marad párolás után is.

Ha a kacsa megpuhult, leöntöm a zsírját, és megfordítom a darabokat (a bőrös rész lesz felül). Köréje kerül a félig főtt krumpli, 2-3 kisebb darabokra vágott alma, kevés bors, és pár kanál kacsazsírral meglocsolom. Fólia nélkül megy vissza a sütőbe, és kicsit forróbbra állítva még 30-40 percet sül, pirul, alakul a csoda. Néha-néha meglocsolgatom a tepsiben lévő zsiradékkal.

Ezalatt megcsinálom a káposztát (nem előbb, hogy frissen tálalhassam). Én külön készítem a fehér és lila káposztát, szeretem az eltérő ízüket érezni. Két lábosba kevés olaj, egy-egy fej reszelt vöröshagyma kerül (az apróra vágott is elmegy). Kicsit párolom (nem pirítom!), és már mehetnek is utánuk a káposzták. Kapnak egy kevés sót, 2-3 evőkanál mézet, kevés őrölt köményt (a lányaim utálják, ha egészben van az ételben), és közepes tűzön megpárolom. A lényeg, hogy harapni lehessen (cavolo al dente). A lila káposztába 1-2 almát is darabolok, és a végefelé kerül mellé egy nagy maréknyi, előzőleg már beáztatott mazsola is. A fehér káposztát az előfőzött, felkarikázott sárgarépával és 10 dkg nagy darabokra vágott dióval társítom. Jót tesz egy kevés bor is a párolásnál. Ha lehet vörös- és fehérbor, színe szerint a megfelelő fazékba.

Ha jó az időzítés, éppen egyszerre lesz kész a kacsa és a káposzta. Félédes fehérbor illik mellé, de egy friss Zweigelt, a maga szedres illatával, esetleg kései szedésű, édesebb rizling is tökéletes választás.

Jó étvágyat!