2011. április 6., szerda

Cigánypecsenye köpenyben

Ismét egy nehézsúlyú versenyző, de nagy kár lenne kihagyni. Zalai éveim emléke ez az étel is. Cigánypecsenye krumpliprószába rejtve, egyszerűnek hangzik, nem is túl bonyolult, de elmondhatatlanul finom. Ha jól készítik el, pontosabban nem rontják el.

Mert sok buktatója van a receptnek. Elsőként rögtön a cigánypecsenye és a sertésflekken ízeinek, receptjének összekeverése. Hasonló a két étel, de a felhasznált fokhagyma mennyisége meghatározó.

Gyakori hiba a húsválasztás is. A cigánypecsenye frissensült, így akár készíthetnénk karajból vagy combból is. Aki azonban kóstolta már tarjából, jól tudja, hogy nincs igazi versenytársa (esetleg mást kell készíteni). Kiváló hús a karaj is, a comb is, mégis a tarja zsírral gazdagabban átszőtt lazább szerkezete a legtökéletesebb választás, ha cigánypecsenyéről vagy sertésflekkenről van szó.

Figyelni kell az időzítésre is. Akár a hús vár a köretre, akár fordítva, nem lesz tökéletes az eredmény. Egyik vagy másik íze, fénye, illata óhatatlan megkopik az álldogálásban.

Hozzávalók
  • nyolc szép tarjaszelet
  • két kg krumpli (rózsa, ha lehet)
  • 2-3 fej vöröshagyma
  • 4-5 fej fokhagyma (mindkettő hazai)
  • fél liter joghurt, tejföl, kefír (ízlés szerint alakítható arányban)
  • só, bors, pirospaprika   


Elkészítés 

A bevagdosott vastagabb tarjaszeleteket megéri már előző nap kevés olajjal, apróra vágott vöröshagymával, pár gerezd zúzott fokhagymával, sóval, borssal bedörzsölni, hogy minél mélyebben és alaposabban átjárják az ízek. 
Másnap a prósza előkészítésével kezdjük a munkát. A krumplit meghámozzuk, és a reszelő nagyobb lyukú oldalán (szokták tökgyalunak is hívni, tehát nem a sajtreszelő részén) lereszeljük. Érdemes egy tálba már előzőleg kiönteni és befűszerezni (só, bors, vöröshagyma, fokhagyma) a joghurt-kefír-tejföl keveréket, így a reszelt krumplit rögtön ebbe lehet önteni (nem feketedik meg olyan könnyen). Sokan kinyomkodják a krumpli levét a reszelékből. Én sajnálom kiönteni, hiszen sok értékes anyag van benne, ráadásul finom is. Az összekevert masszába beleszórjuk a lisztet. Nagyon lágy, könnyű legyen, mert a sok liszt megkeményíti a prószát.

A megforrósított palacsintasütőbe két merőkanállal is tehetünk, hiszen ehhez az ételhez nagy prósza kell (palacsintaméretű), hogy beleférjen a szelet hús. A masszát egyenletesen oszlassuk, kenjük szét (nem olyan könnyen, mint a palacsintatészta) egy laposabb fakanállal, és nem túl erős tűzön süssük meg az egyik oldalát. Ne felejtsük el, hogy a krumpli nyers, tehát ha túl gyorsan sütjük, nem roppanós, hanem nyers maradhat! Megfordítani nem könnyű, a jó prósza vékony, könnyen szakad, de egy szélesebb lapát (és kevés rutin) segíthet. Félősebbek egy lapostányérra csúsztathatják a prószát, majd egy másik tányért rátéve hirtelen átfordíthatják, és immáron a másik oldalával lefelé visszaereszthetik a serpenyőbe. Ha az is megpirult, mehet a következő munkafázishoz.

Mindeközben az ujjnyi vastagra szeletelt szalonnát kisütjük (ebből lesz majd a végén a kakastaréj is), és kiszedjük egy tálra pihenni. A hússzeleteket enyhén paprikás lisztbe forgatjuk, és a szalonnazsírban gyorsan mindkét oldalát pirosra sütjük. A folyamatosan készülő prószába egyet-egyet beleteszünk, félbehajtjuk, és a tetejét fokhagymás tejföllel alaposan megkenve (kakastaréjjal, azaz pirospaprikába mártott sült szalonnával díszítve) már tehetjük is az asztalra. Késői szüretelésű, fűszeres kadarkát kínálhatunk melléje. Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése