Fűszeres fehérpecsenye

A fehérpecsenye az egyik legalkalmasabb választás, ha hirtelen sültet készítünk marhahúsból. A lehártyázott szeleteket bors, olaj, köménymag és némi zamatos mustár keverékével dörzsöljük be, majd olajjal felöntve pár napra tegyük a hűtőbe. Só nem kell, majd sütés előtt pótoljuk. A fűszerek fellazítják a húst, és omlós, szaftos vacsora lesz belőle.

Kevés forró olajban süssük, hogy a külső rostok összehúzódva jótékonyan védelmezzék a húslét. Érdemes az olajba pár szem színes borsot is dobni, nagyon finom ízt ad a húsnak! Köretként vöröslencsét és medvehagymás bulgurt kínáltam, néhány tokajiban párolt almakocka kíséretében.

Marhahúshoz általában vörösbor illik, ezúttal azonban a köret és az alma miatt egy üveg Egri Chardonnay lett a társa. Jó étvágyat!

Tejszínes-zsályás sonkaleves fehérborral

A sonka főzőlevét nem szabad kiönteni, számtalan módon használhatjuk fel. Nem csupán ízesítőszernek kiváló, önálló fogásként is nagyszerű.

A gazdagon fűszerezett - babérlevél, borókabogyó, szegfűszeg, fahéj, bors - főzőlé tetejéről leszedem a zsírt, hogy egy kicsit könnyítsek a lelkiismeretemen (és persze, a gyomornak sem árt), majd felforralom. Tejszínes-lisztes habarással besűrítem, és hozzáadok 2-3 dl fehérbort (helyette friss citromlé is használható, de teljesen más lesz az íze) és kb. ugyanannyi főzőtejszínt. Mivel a sonka leve általában elég sós, bátran hígíthatjuk. Egy kis méz nagyszerűen összesimítja az ízeket. Nem túl finomra vágott zsályával, petrezselyemmel és frissen őrölt színes borssal fűszerezem. Pár perc forralás után már kínálhatjuk is apróbb sonkadarabokra és a sonkával főtt zöldségekre merve a levest. Jó étvágyat!

Mézes-gyömbéres füstölt csülök szegfűszeggel

Hosszú ideje rendszeresen visszatérő vendég a húsvéti asztalon. A különleges fűszerezés és készítés különleges ízekkel örvendeztet meg.

Két kisebb vagy egy nagyobb csülköt (lényeg, hogy kényelmesen elférjenek a fazékban) már előző este beáztatok, hogy a só egy része kiázzon. Másnap annyi vízben, hogy jól ellepje, lassú forralással 2-3 óráig főzöm. Teszek melléje egy szép fej vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, és bőven fűszereket. A szokásos babérlevél és szemesbors mellett fahéjat, szegfűszeget, borókabogyót is használok. A végefelé 4-5 szál sárgarépát is belekarikázok.

Ha puhára főtt, kicsontozom, éles késsel bekockázom a csülkök bőrét, és mindegyikbe egy-egy szegfűszeget szúrok. Kevés olajat, rengeteg mézet és pici gyömbért jól összekeverek, majd alaposan bekenem a sonkákat. Jó meleg sütőben 40-50 percet sütöm, közben locsolgatom a szaftjával. Ha kész, kicsit hagyom kihűlni, mert frissen könnyen szétesik.

A sonkával főtt zöldséggel, vöröslencsével, és durvára reszelt tormás-tejszínes almával kínálom. Száraz vörösbor illik hozzá. Jó étvágyat!

Medvehagymás töltött tojások

Nagyon szeretjük a medvehagymát. Kellemes íze valóságos felüdülés a hosszú tél után, ráadásul egészséges is. Több változatban is használom.

Pár tojást megfőzök, félbevágom, a sárgájukat pár kanál joghurttal, mézzel, fűszerekkel (só, bors) alaposan összekeverem. 5-6 levél medvehagymát apróra vágok, és a masszába forgatom. A tojásokat megtöltöm, kicsit díszítem (a sárgarépát a hámozóval formázom), és már mehet is az asztalra, hogy egy üveg olaszrizling mellett nagyszerű vacsora legyen. Ha kibírjuk, kis ideig hagyjuk állni tálalás előtt. Jó étvágyat!

Fácáncomb almás-tejszínes tormával

A levesben főtt fácáncombokat külön, akár második fogásként tálalom, de másnap is kiváló.

3-4 almát kisebb kockákra vágok, és a már megbontott tokaji aszúval felöntve gyenge tűzön szétfőzőm. Pár kanál tormát és 2-3 evőkanál mézet keverek hozzá. Fontos, hogy a bor és az alma íze domináljon, a torma csak ízesítésre kell. A hámozáskor megmentett almahéjból formázok kis kosárkát a tálaláshoz. Jó étvágyat!

Fácánleves tokajival

Zamatos, különleges ízvilágú leves, tokaji aszúval. De nem ám kortyolgatva (nem is illene hozzá), hanem a levesbe öntve!

A fácánhúst megtisztítom, feldarabolom, és egy-két fej hagymával együtt bő vízben felforralom. A habját sokan leszedik, én inkább hagyom, hiszen nem mérgező, a leves viszont sokkal teltebb így. Megsózom, teatojásban pár szem borókabogyót, szegfűszeget, borsot és egy darabka szerecsendió-virágot teszek mellé (így könnyebben kivehető a végén). Szűk órányi csendes gyöngyözés után hozzáadom a feldarabolt zöldséget, és 2-3 deci olcsóbb tokaji aszúval gazdagítom. Ha minden megpuhult, külön kifőzött cérnametélttel társítva kínálom. Jó étvágyat!

Vasi pecsenye dödöllével

A dödölle nem csupán önálló ételként kínálható. Kiváló kísérője a vasi pecsenyének is, ami ugyan inkább frissensült, de akárhova is tartozik rendszertanilag, igen finom fogás.

A szép karajt előző nap kiklopfolom, de nem a szokásos, hegyes-rácsos felét használom, hanem a másik, lapos oldalával nyújtom ki a szeleteket. Egy nagyobb darab folpackba szoktam hajtani a húst, így nem fröcsköl szét a húslé. Megsózom, megborsozom, és rengeteg apróra vágott fokhagymával bedörzsölve egy kisebb tálba rétegzem a húsokat. Felöntöm tejjel, és mehet a hűtőbe érlelődni.

Másnap előkészítem a bundázás szokásos kellékeit. A tojásba egy nagyobb fej krumplit is reszelek, ezúttal a reszelő finomabb felét használva. Fontos, hogy közvetlenül a sütés előtt bundázzuk a húst, mert csak így lesz igazán ropogós! Egy üveg Somlói Juhfark nagyszerű társa lesz ennek a királyi éteknek. Jó étvágyat!

Rakott krumpli gazdagon

Nagyon szeretem a rakott krumplit. Készíthető hússal és hús nélkül, takarékos és full extrás változatban, mindenféle finomsággal felturbózva. De szeretem azért is, mert jól elkülöníthetők az eltérő ízesítésű, "felszereltségű" részek, mégis egyszerre készíthető az egész. Lányaim ízlése ugyanis gyakran teljesen eltérő, így nem könnyű főzni nekik. Egyikük például szereti a hagymát, a másik ki nem állhatja, de a gomba vagy a csípősség kérdése is hasonló választóvonal. Ezúttal azonban az "egységes" változatot készítettem el.

A piacon egy kilónyi nem túl fűszeres kolbászt vettem, és nagy örömömre szép mangalicaszalonnát is találtam. Az egyik hentesnél kolozsvári szalonna húsos széléből is kértem bő egy kilót. Tojás, sok tejföl, reszelnivaló sajt, pár fej vöröshagyma, póréhagyma, fűszerek (só, bors, kakukkfű), hogy a legfontosabbakat soroljam.

A krumplit héjában megfőztem, felkarikáztam. Feldaraboltam a húsféléket, szeletekre vágtam a hagymát és a főtt tojásokat, lereszeltem a sajtot, mindent a szokásos módon. Egy-két kisebb almával is gazdagíthatjuk, érdemes kipróbálni!

Egy nagyobb tepsit kizsíroztam (lehet olajozni is, de más lesz az íze), majd a hozzávalókat rétegezve elrendeztem. Jó félliternyi tejfölben elkevertem két tojást, került bele só és bors is, majd ráöntöttem az egészet az előkészített krumplira.

 20-25 percnyi sütés után újabb tejfölös-kefíres öntet ment a tetejére, ezúttal nagy adag reszelt sajttal összekeverve. A terítés és egy üveg 2009-es Tokaji Furmint kinyitása közben éppen tálalásra kész állapotba került. Jó étvágyat!

Élesztős goffri jégcukorral

Éveken át kitartóan próbálkoztam, de nem tudtam megbarátkozni az itthoni áruházláncokban kapható szivacsos, szétmálló, ízetlen goffrival. A rossz emlékek oly  mély nyomot hagytak bennem, hogy még Brüsszelben, a goffri fellegvárában sem éreztem különösebb késztetést, hogy újabb kísérletet tegyek. Ám az egyik áruházban ottani ismerősünk bedobott a kosárba egy kerek változatot, mondván az kiadósabb (és olcsóbb is).

Nos, nem csupán kiadósabb volt, de egy teljesen más világot nyitott meg előttem. Azt rögtön éreztem, hogy kelt tésztából készült, de ropogós cukordarabkák is  voltak belül, és még "tömegáruként" is nagyon ízlett. Itthon első dolgaim egyike volt egy goffri sütő beszerzése, és hosszas próbálkozások után ma már  birtokomban van a tökéletes recept :).

A hozzávalók itthon is kaphatók, talán csak a jégcukor ritkább. Ez egy granulált cukorfajta, a kristálycukornál nagyobb szencsékkel. Különlegessége, hogy nem olvad szét a tésztában, és sütés után is érezhető, amikor ráharapunk. Azért sem volt könnyű  megtalálni, mert az angol icing sugar (néha ice sugar) a porcukrot jelenti, és nem a jégcukrot. Gasztronómiai szaküzletben kaptam borsos áron olasz gyártmányút, így az első változatok ezzel készültek. De minden jó, ha a vége jó, találtam hazai terméket is (pontosabban nagyobbik lányom szúrta ki az egyik áruházi polc tetején a már hetek óta keresett kincset), ráadásul lényegesen olcsóbban.

Hozzávalók (18-20 goffrihoz)

50 dkg fehérliszt
25 dkg sütőmargarin
10 dkg kristálycukor
10 dkg jégcukor
1 dl tej
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag élesztő (de készülhet friss élesztőből is)
kevés fahéj
pici só


Elkészítés

A tejet kicsit meglangyosítom (ne legyen forró!), beleöntök egy kis cukrot és az élesztőt, majd félreteszem, hogy életre keljen. A margarint megmelegítem a  mikróban, beleszórom a kristálycukrot és a vaníliás cukrot, hozzáütöm a tojásokat, picit megsózom (minden édes ételbe jó egy kevés só, és ez fordítva is  igaz!), majd a robotgéppel habosra, simára keverem. Hozzáöntöm a felfuttatott élesztőt, és a liszttel elkevert fahéjat két-három részletben hozzáadagolom. Jól kidolgozom (4-5 perc elég), majd letakarva 40-45 percet pihentetem, kelesztem.

A megkelt masszához öntöm a jégcukrot, és kézzel egy-két perc alatt lazán összedolgozom. 10-15 perc után a tésztából kisebb gombócokat formázok, majd  kettesével megsütöm őket. A készülékem 4-es fokozaton három és fél perc alatt szolgáltatja a legtökéletesebb eredményt, de más készüléknél ez nyilván változhat. A kész  goffrikat pár percre rácsra teszem, hogy a belőlük felszálló gőz szabadon távozhasson (egymásra halmozva könnyen megpuhulhat a goffrik finom ropogós külseje).

Tálalni (ha marad egyáltalán, és nem esszük meg már sütés közben) lehet porcukorral, lekvárral, fagylalttal, tejszínhabbal, de minden más nélkül is nagyon finom. Jó étvágyat!

Lili krumplilevese

Nagyon szereti, egyébként is legszívesebben krumplit enne krumplival. Ez a leves éppen kedvére való, de azért van benne más zöldség is.

Ami különleges benne, hogy nem liszttel (habarás, rántás, staubolás stb.) sűrítem a levest, hanem saját magával. A megfőtt krumpli felét kiveszem, jól áttöröm, és visszakanalazom a levesbe.

 Egy picit még főzöm, és kész is. Tálalás előtt kap még egy kis tejfölt (de nagyon finom joghurttal is). Lili ekkor már kanállal a kezében ül az asztalnál.

Jó étvágyat!

Lestyános dödölle tökmagolajos káposztaágyon

Újabb tájjellegű fogás, szintén az ország nyugati feléből, bár máshol is talákoztam hasonlóval.

Könnyen szétfővő, jó lisztes krumplit válasszunk. Felkockázzuk. megsózzuk, és egy fej vöröshagyma társaságában puhára főzzük. A finom levet nem kell leönteni, azzal együtt törjük át (nem kell túl finomra, nem krumplipürét csinálunk). Ha kész, 20-30 dkg lisztet nagyobb részletekben beledolgozunk. A krumplitól függ, hogy mennyit vesz fel. A lényeg, hogy ne legyen kemény, mert akkor "fujtós" lesz, de a túl lágy se jó, mert nem tartja meg a formáját később. Ízléstől függően bátran fűszerezhetjük is.

Ha gyereksegítség is akad, a masszából kisebb gombócokat formázunk (vigyázzunk, nehogy túl meleg legyen), de evőkanállal is beleszaggathatjuk a paprikás zsírba. Mert az is kell hozzá, nem is kevés. Ehhez 2-3 nagyobb fej vöröshagymát felaprítunk, bő zsírban (lehet olajban is, de teljesen más lesz az íze) enyhén megpirítjuk, majd a tűzről lehúzva hozzáadunk 1-2 kisebb kanálnyi pirospaprikát (minőségtől és fajtától függ). Ebbe kerülnek a dödölledarabok, hogy visszatéve a tűzre, még pár percig píruljanak. Inkább rázzuk, forgassuk az edényt, ne kevergessük, mert könnyen szétesik!

Ha kész, tökmagolajjal meglocsolt káposztára, vegyes savanyúságra téve tálaljuk. A lestyán íze nagyszerűen illik hozzá, ha valaki szereti, egy maréknyit felapríthat a gombócokba is.

Olaszrizlinget adhatunk mellé. Jó étvágyat!

Lili fejedelmi reggelije

Nagyobbik lányom imádja a kukoricát, a mozzarella sajtot és a sült bacon szalonnát. Mi mást is csinált volna reggelire a családnak, mint ezeket együtt?

Mivel már ügyesen tesz-vesz a konyhában, némi felügyelettel most is egyedül készített el mindent (na jó, a paradicsomot én formáztam). Kettesével megsütötte a bacont, szépen elrendezett mindent a tányérra, a végén egy kis olívaolaj is került a felszeletelt kiflikre és a sajtra.

Mi igazából csak a reggeli elfogyasztásában segítettünk :). Jó étvágyat!

Sült sajtos tészta

Különleges fogás, feleségem receptje. Sokan készítik úgy a sajtos tésztát, hogy a kifőtt tésztát tepsibe simítják, és sajttal megszórva a sütőben fejezik be művet.

Feleségem azonban egy méretesebb serpenyőbe (wok is jó) önti a tésztát, és jó adag reszelt sajttal összekeverve, majd néha megkevergetve-forgatva hagyja, hogy a sajt előbb szétolvadjon, majd rápiruljon a tésztára. Mennyei változat, a gyerekek is imádják!

Sokmagvas (félig) házikenyér

A bolti kenyereket kevesen szeretik. Mi is inkább házilag készítünk egyet-egyet. Hol "rendesen", kenyérlisztből indulva, hol egy-egy beváltabb kenyérkeveréket gazdagítunk ezzel-azzal (nagyon kedveljük a rostos, sokmagvas, rozslisztalapú kenyereket).

Elkészítés

Az előre összeállított lisztkeveréket megfelezem, így két kenyeret kapok majd a végén. Egy-egy evőkanál tökmag, napraforgómag és zabkorpa kerül melléjük, majd dagasztás közben még egy evőkanál olívaolajat öntök hozzájuk. A tésztát sütőpapírral bélelt formákba öntöm, és 50-60 percet kelesztem.

A sütőt kb. 230 fokra előmelegítem, és mindig teszek egy kis tálkába forró vizet az aljára, hogy párásabb levegő fogadja a megkelt, bevagdosott tésztát

Tíz perc után lejjebb veszem a sütőt, és kb.200 fokon sütöm még 45-50 percet. Ha kész, a tetejüket megnedvesítem, így még ropogósabb lesznek.

Cigánypecsenye köpenyben

Ismét egy nehézsúlyú versenyző, de nagy kár lenne kihagyni. Zalai éveim emléke ez az étel is. Cigánypecsenye krumpliprószába rejtve, egyszerűnek hangzik, nem is túl bonyolult, de elmondhatatlanul finom. Ha jól készítik el, pontosabban nem rontják el.

Mert sok buktatója van a receptnek. Elsőként rögtön a cigánypecsenye és a sertésflekken ízeinek, receptjének összekeverése. Hasonló a két étel, de a felhasznált fokhagyma mennyisége meghatározó.

Gyakori hiba a húsválasztás is. A cigánypecsenye frissensült, így akár készíthetnénk karajból vagy combból is. Aki azonban kóstolta már tarjából, jól tudja, hogy nincs igazi versenytársa (esetleg mást kell készíteni). Kiváló hús a karaj is, a comb is, mégis a tarja zsírral gazdagabban átszőtt lazább szerkezete a legtökéletesebb választás, ha cigánypecsenyéről vagy sertésflekkenről van szó.

Figyelni kell az időzítésre is. Akár a hús vár a köretre, akár fordítva, nem lesz tökéletes az eredmény. Egyik vagy másik íze, fénye, illata óhatatlan megkopik az álldogálásban.

Hozzávalók

• nyolc szép tarjaszelet
• két kg krumpli (rózsa, ha lehet)
• 2-3 fej vöröshagyma
• 4-5 fej fokhagyma (mindkettő hazai)
• fél liter joghurt, tejföl, kefír (ízlés szerint alakítható arányban)
• só, bors, pirospaprika   

Elkészítés 

A bevagdosott vastagabb tarjaszeleteket megéri már előző nap kevés olajjal, apróra vágott vöröshagymával, pár gerezd zúzott fokhagymával, sóval, borssal bedörzsölni, hogy minél mélyebben és alaposabban átjárják az ízek. 

Másnap a prósza előkészítésével kezdjük a munkát. A krumplit meghámozzuk, és a reszelő nagyobb lyukú oldalán (szokták tökgyalunak is hívni, tehát nem a sajtreszelő részén) lereszeljük. Érdemes egy tálba már előzőleg kiönteni és befűszerezni (só, bors, vöröshagyma, fokhagyma) a joghurt-kefír-tejföl keveréket, így a reszelt krumplit rögtön ebbe lehet önteni (nem feketedik meg olyan könnyen). Sokan kinyomkodják a krumpli levét a reszelékből. Én sajnálom kiönteni, hiszen sok értékes anyag van benne, ráadásul finom is. Az összekevert masszába beleszórjuk a lisztet. Nagyon lágy, könnyű legyen, mert a sok liszt megkeményíti a prószát.

A megforrósított palacsintasütőbe két merőkanállal is tehetünk, hiszen ehhez az ételhez nagy prósza kell (palacsintaméretű), hogy beleférjen a szelet hús. A masszát egyenletesen oszlassuk, kenjük szét (nem olyan könnyen, mint a palacsintatészta) egy laposabb fakanállal, és nem túl erős tűzön süssük meg az egyik oldalát. Ne felejtsük el, hogy a krumpli nyers, tehát ha túl gyorsan sütjük, nem roppanós, hanem nyers maradhat! Megfordítani nem könnyű, a jó prósza vékony, könnyen szakad, de egy szélesebb lapát (és kevés rutin) segíthet. Félősebbek egy lapostányérra csúsztathatják a prószát, majd egy másik tányért rátéve hirtelen átfordíthatják, és immáron a másik oldalával lefelé visszaereszthetik a serpenyőbe. Ha az is megpirult, mehet a következő munkafázishoz.

Mindeközben az ujjnyi vastagra szeletelt szalonnát kisütjük (ebből lesz majd a végén a kakastaréj is), és kiszedjük egy tálra pihenni. A hússzeleteket enyhén paprikás lisztbe forgatjuk, és a szalonnazsírban gyorsan mindkét oldalát pirosra sütjük. A folyamatosan készülő prószába egyet-egyet beleteszünk, félbehajtjuk, és a tetejét fokhagymás tejföllel alaposan megkenve (kakastaréjjal, azaz pirospaprikába mártott sült szalonnával díszítve) már tehetjük is az asztalra. Késői szüretelésű, fűszeres kadarkát kínálhatunk melléje. Jó étvágyat!

Kókuszgolyó dietetikus módra

Mára egy gyors édesség, mely azért igazán kedves nekem, mert nagyobbik lányom, Lili (10 éves) lepett meg vele. Ráadásul nincs benne a szokásos vaj, porcukor millió kalóriája, van viszont zabpehely és szorgos praclik lelkes munkája :) .

Hozzávalók (elmondás alapján):

• 25 dkg darált keksz
• 15 dkg kakaó (Nesquik, tudom, ebben is van azért cukor)
• 6-7 evőkanál zabpehely 
• 7-8 púpos evőkanál házi meggylekvár (erről hamarosan)
• pár evőkanál kókuszreszelék

Az alapanyagokat egy kivételével (na, melyik az?) alaposan összekeverjük. Vizes kézzel kis golyókat formázunk, és a kókuszreszelékbe hempergetjük őket. Közben egy-egy darabot bekaphatunk, hogy a minőséget folyamatosan ellenőrizhessük. Ha van elég türelmünk, 1-2 napos érés a hűtőben csodát tesz, tökéletesen összeérnek az ízek.

Azt csak én teszem hozzá, hogy a zabpehely helyett / mellett nagyon finom a sárgarépareszelék (gyümölcscentrifugából például), és próbálkozhatunk sütőtökkel is, mely szintén kiváló alapanyag. A kakaópor ilyenkor elmaradhat. Bátran kínálhatunk mellé édes Tokaji Szamorodnit, de más desszertbor is megfelel.

Jó étvágyat!

Fehérborban párolt zöldséges-tejszínes nyúllapocka sajtos tésztával

Véletlenül akadt kezembe egy áruházi hűtőpultban a nyúllapocka. Először visszatettem, hogy majd később lepjem meg vele feleségemet, de miután ő is megtalálta, hazavittük. Bár a gyerekek rögtön kijelentették, hogy nyuszit bizony nem esznek, arra gondoltam, talán kitalálok valami finomat, ami nekik is ízlik majd. Sikerült :)

Volt otthon egy kevés mangalicaszalonna, éppen elég, hogy pár darab húsos kolozsvári szalonnaszéllel összeolvadva megbízható alapot adjanak 2 fej apróra vágott vöröshagymának és 4-5 gerezd fokhagymának, kevés újhagymának. Amint a hagymák illatozni kezdtek, a megtisztított, lehártyázott nyúlhús is melléjük került. Kapott sót, borsot, és még néhány percet, hogy kissé megpiruljon. 3-4 dkg liszttel megszórtam, dobtam mellé pár vékony csíkokra vágott káposztalevelet és egy kevés felkarikázott sárgarépát (gondoltam, ha életében szerette a nyuszi, a fazékban is ellesznek). Felöntöttem jó fél liter fehérborral, került bele egy fél citrom leve, 2-3 evőkanál méz (hogy kisimítsa a savas ízeket, de csak vegyes virágméz jó, akác nem!), végül belemorzsoltam a mélyhűtőből elővadászott tavalyi fagyasztott petrezselyem és zeller egyvelegből egy félmaréknyit.

Gyenge lángon bő egy órát rotyogott, a végén tető nélkül, hogy kicsit sűrűsödjön. Kevergetni nem szabad, inkább csak rázogatni, mert könnyen szétesik a hús. Tálalás előtt még egy kis tejszínt löttyintettem bele.

Nagyon szeretek szokatlan ételeket-ízeket társítani. Sok-sok évvel ezelőtti zalai emlékem egy nagyszerű zöld fűszeres erdei gomba egyveleg, melyhez sajtos tésztát ettem. Erre szavaztam most is, és nem csalódtam: pompás vacsora kerekedett egy üveg 2007-es Villányi Chardonnay kíséretében!

Mézes-gyömbéres kacsasült mazsolás-diós káposztával

Régi kedvence a családnak. Nem igazán könnyű falat, de nem lehet mindig répát rágcsálni (egyébként ebben is van egy kevés).

Hozzávalók:

• 2-2 fiatal kacsamell és -comb (de bármilyen más összeállításban is jó)
• 1-1,5 kg káposzta (egy-egy fehér és lila)
• 1 kg krumpli (ha lehet, rózsa vagy gülbaba)
• pár szál sárgarépa
• 2-3 fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma (ha lehet, mindkettő jóféle hazai) 
• 3-4 alma 
• egy darabka gyömbér
• 4-5 evőkanál méz (erdei vagy vegyes virág)
• 10 dkg dió
• fűszerek (tengeri só, frissen őrölt feketebors)
• 2-3 dl vörös és fehér bor 

A kacsahúst még előző nap megmosom, nem túl sűrűn bevagdosom, hogy a fűszerek jobban átjárják, besózom (nem nagyon, de nem szabad félteni, mert ízetlen lesz), frissen őrölt feketeborssal megszórom, majd szintén frissen aprított gyömbért és erdei virágmézet (az akácméz nem jó ide, túl karakteres) egy kisebb tálban jól összekeverek, és alaposan beleforgatom a húst. Marad is benne, kap egy fóliát a tetejére, és megy a hűtőbe aludni. A gyömbért lehet reszelni is, de akkor vigyázni kell az értékes levére. A lényeg, hogy ne szárított, zacskós fűszerutánzat legyen

Másnap egy nagyobb tepsit kizsírozok (ha lehet, kacsazsírral, olaj nem jó ide!), majd a bőrős felükkel lefelé elrendezem benne a kacsadarabokat. Melléjük kerül még 2-3 fej feldarabolt vöröshagyma és 3-4 gerezd fokhagyma, hogy ne unatkozzanak.

Egy löttyintésnyi vörösbor segíthet az indulásnál, de több nem kell, úgyis kisül a zsírja. Alufólia a tetejére, és kb. 180 fokon egy jó órát párolom-sütöm. A végefelé megnézhetjük, de az alufóliát óvatosan kell levenni, mert a gőz nagyon forró!

Közben előkészítem a krumplit és a sárgarépát. Megtisztítom, megmosom, és nagyságtól függően 4-8 felé vágom a krumplit. A répa maradhat egyben, esetleg egy-két szálat megehetünk. Enyhén sós vízben főzöm, de csak félkeményre, nehogy túl puha legyen, majd a tepsiben készre sül.

Ezután jönnek a káposzták. Félbe vágom őket, torzsájukat kiszedem (megy a tengeri malackáknak), majd kb. centis szeletekre vágom, és szálasra aprítom jó éles késsel. Ehhez az ételhez nem gyalulom, mert túl vékony lesz. Jobban szeretem, ha vastagabb, roppanósabb marad párolás után is.

Ha a kacsa megpuhult, leöntöm a zsírját, és megfordítom a darabokat (a bőrös rész lesz felül). Köréje kerül a félig főtt krumpli, 2-3 kisebb darabokra vágott alma, kevés bors, és pár kanál kacsazsírral meglocsolom. Fólia nélkül megy vissza a sütőbe, és kicsit forróbbra állítva még 30-40 percet sül, pirul, alakul a csoda. Néha-néha meglocsolgatom a tepsiben lévő zsiradékkal.

Ezalatt megcsinálom a káposztát (nem előbb, hogy frissen tálalhassam). Én külön készítem a fehér és lila káposztát, szeretem az eltérő ízüket érezni. Két lábosba kevés olaj, egy-egy fej reszelt vöröshagyma kerül (az apróra vágott is elmegy). Kicsit párolom (nem pirítom!), és már mehetnek is utánuk a káposzták. Kapnak egy kevés sót, 2-3 evőkanál mézet, kevés őrölt köményt (a lányaim utálják, ha egészben van az ételben), és közepes tűzön megpárolom. A lényeg, hogy harapni lehessen (cavolo al dente). A lila káposztába 1-2 almát is darabolok, és a végefelé kerül mellé egy nagy maréknyi, előzőleg már beáztatott mazsola is. A fehér káposztát az előfőzött, felkarikázott sárgarépával és 10 dkg nagy darabokra vágott dióval társítom. Jót tesz egy kevés bor is a párolásnál. Ha lehet vörös- és fehérbor, színe szerint a megfelelő fazékba.

Ha jó az időzítés, éppen egyszerre lesz kész a kacsa és a káposzta. Félédes fehérbor illik mellé, de egy friss Zweigelt, a maga szedres illatával, esetleg kései szedésű, édesebb rizling is tökéletes választás.

Jó étvágyat!